Bárhol is tartasz most a vállalkozói utadon – még épp csak gondolkodsz, hogy belevágj, megtetted az első lépést, vagy már elindultál és haladsz előre – mindig motiváló olyan vállalkozónő történetét olvasni, aki a belső megérzéseire, igényeire és vágyaira hallgatva megvalósította álmát.
Szabó Szilvi története pontosan ilyen. Bár nem lesz mindenkiből digitális nomád, ő mégis tökéletes példaképe lehet azoknak, akik már tudják, hogy változtatni szeretnének, de még bizonytalanok, hogy a helyes döntést hozzák-e meg.
Mivel foglalkoztál mielőtt online vállalkozó lettél?
Már gyakornok koromtól kezdve multiknál dolgoztam, nyolc év alatt három különböző helyen. Teljesen különböző szolgáltatási szektorban volt a három cég, a betöltött pozíciókban viszont hasonló vonalon mozogtam a nyolc év alatt: az adminisztratív/pénzügyi támogató terület és az olasz piac közös volt mindegyikben.
Mi késztetett arra, hogy otthagyd a multik világát és szabadúszó legyél?
Úgy éreztem nem tudom olyan minőségben és mértékben kihasználni a kapacitásaimat, mint amennyire szerettem volna. Egy-egy húzósabb időszak után mindig jött egy lazább, egyre rosszabbul viseltem ezeket a lazább időszakokat, unatkoztam, frusztráltnak éreztem magam. Emellett a nyolcórás kötött munkaidővel sem alakult ki az a szintű harmónia bennem, amire vágytam. Nagyon szerettem ezt a nyolc évet és sokat adott, nem csak szakmailag, de a magánéletemben is, életre szóló barátságok is születtek, de tudtam, hogy lépnem kell, ha jót akarok magamnak.
Alkalmazott voltál, a vállalkozói lét pedig egy teljesen más szemléletet kíván. Mennyire volt nehéz a váltás? Mi segített a vállalkozói gondolkodásmódod kialakításában?
Mindig is az volt bennem, hogy szeretnék többet adni, jobban elmélyülni egy-egy ügyben, megérteni a mögöttes tartalmat. Amikor az ember olyan közegbe kerül, ahol ezt értékelik, az nagy lendületet tud adni, maga a tudat is elég motiváló, hogy én felelek azért, amit elvállalok, és az eredmény mögött is én állok. Azt is szeretem észben tartani (és hálát adni érte) hogy bizalmat, szabadságot és rugalmasságot kapok a megbízóimtól. Ezek így kimondva egyszerű dolgoknak tűnnek, de a napi életben komoly értékük van, a jót könnyű megszokni, de én nem szeretem őket természetesnek venni. Maga a vállalkozói gondolkodásmód pedig minden napra tartogat egy új leckét, ezért folytonos tanulásban vagyok.
Hogyan kezdted felépíteni a vállalkozásodat, mik voltak a kezdeti lépések?
Az első, kisebb alkalmi jellegű munkáimat egy szabadúszó oldalon szereztem, innen a mai napig vannak megbízásaim, talán ez volt a 0. lépés nekem. A komolyabb változásokat a covid éve hozta, amikor tudtam, hogy találnom kell valami elfoglaltságot a teljes home office mellett, ami leköt, feltölt, motivál és otthonról csinálhatom. Ebben az időszakban találtam rá Szabó Ágnes csoportjára és képzésére is. Nagyon sok hasznos infóra és támogató légkörre leltem, és ott kezdtem rájönni, hogy talán nem vagyok teljesen kattant az elképzeléseimmel a helyfüggetlen, kreatív, sokoldalú munkavégzés iránt.
Mennyire volt nehéz számodra az ügyfélszerzés?
Szerencsésnek tartom magam, mert úgy érzem nem volt nehéz, egyesével jöttek, teljesen különböző és váratlan csatornákon keresztül. Akikkel megtaláltuk egymást és megvolt a kezdeti összhang, velük ma is együtt dolgozom. Ahhoz, hogy ez így alakuljon, úgy érzem kellett a fokozatosság. Nem a semmibe ugrottam, hanem fokozatosan léptem át az alkalmazotti létből a vállalkozói oldalra, így minden lehetőséget és megkeresést optimistán, nyugodt energiával és egyfajta biztonságérzettel a hátam mögött kezeltem. Amikor jöttek az alkalmi megbízások, akkor jeleztem a cégnek ezt a mellékes szálat, és ahogy ez időben és energiában is többet jelentett és fennállt a veszélye annak, hogy visszahívnak az irodába, akkor jeleztem, hogy szeretnék átmenni részmunkaidőbe. Ezt jóvá is hagyta a cég, de mire erre sor került volna a gyakorlatban, addigra bejött egy olyan munka, ami miatt tudtam, hogy ki kell lépnem, akkor mondtam fel.
Több ügyfeled van és egészen más területeken segíted a munkájukat. Ahhoz, hogy helyt állj a különböző feladatokban szükséges volt valamilyen képzést elvégezned vagy egyszerűen a gyakorlat során beletanultál?
Több irányra támaszkodtam: multis évek alatt szerzett tapasztalatok, Szabó Ági virtuális asszisztens képzése, illetve a csoportban kapott/látott tippek és persze döntő részben a gyakorlat. Nincs két egyforma ritmust diktáló megbízó vagy cég, a gyakorlatban dől el, hogy ki mit vár el, de sokszor magával a megbízóval együtt alakítjuk ki a közös munka dinamikáját, mert lehet, hogy egy olyan posztot töltök be nála vagy olyan projekten kezdünk el együtt dolgozni, ami számára is teljesen új. A legújabb együttműködésem is olyan jellegű, amihez eddig egyáltalán nem volt közöm, nem tanultam, nem dolgoztam ilyen területen, viszont azt mondta a megbízó, hogy nem érdekli, hogy nekem nincs közöm az építőiparhoz, neki a pontosság kell, a szervezőkészség, hogy tudjak priorizálni. Neki egyszerűen nincs ideje a gép elé leülni, meg utálja az e-mailezést, az Excelt, ezért úgy osztottuk el a munkát, hogy ő a terepen van és a gyakorlati oldalát csinálja, én pedig a monitor mögött, a számítógépes feladatokat végzem.
Egy éve digitális nomádként élsz és utazás közben a világ bármelyik pontjáról el tudod végezni a munkádat. Hogyan született meg benned a gondolat, hogy ezt az életformát válaszd?
Mindig is imádtam utazni, új kultúrákba csöppenni, más szemléletmódokat és valóságokat megismerni, és azt is tudtam már gyerekkoromtól, hogy dolgom van az idegennyelvekkel. Most nem csak a munkámat segíti a nyelvismeret, de a napi életben is könnyebben feltalálom magam az utazásaim során, teljesen más így az élmény, főleg olyan területeken, ahol nem beszélnek angolul. Tavaly nyáron az életem minden frontján eljött az a pillanat, amikor azt éreztem most vagy soha, a cégek felé is kommunikáltam, hogy van egy ilyen tervem, mindenki támogatott és mai napig támogat ebben.
Talán nem mindenki tudja, hogy pontosan mit is jelent a digitális nomád életmód, hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
Ez röviden annyit jelent, hogy laptoppal és internet eléréssel a munkám is jön velem bárhova, földrajzi határok nélkül. Gyakorlatban mindenkinek mást jelent, van, aki hetente vált bázist és így utazik, de olyan embereket is megismertem, akik több mint 4 éve ugyanazt az országot járják, csak egy-egy régióval odébb települnek időnként. Nincs kőbe vésett szabály, mindenki a saját ritmusa, igényei, lehetőségei szerint csinálja.
Mesélj kicsit arról, hogy hogyan telik egy napod, amikor külföldön vagy és dolgozol, illetve mivel töltöd az idődet egy szabadnapon?
Nincs egy fix napi rutinom, inkább 3-4 lehetséges forgatókönyv az aktuális teendőktől, határidőktől függően. Pl.: lehet, hogy 3 egymást követő napon reggeltől késő délutánig dolgozom (mint egy átlagos törzsidőben szokás), aztán 2 napig délelőtt dolgozom pár órát és legközelebb csak a késő délutáni/esti órákban (vagy éjjel, bagoly típus vagyok), de olyan is előfordul, hogy 2-3 órás blokkokban dolgozom végig a napot és a köztes időben várost nézek, kirándulok. Vannak napok amikor kifejezetten a nyugalmat igénylem és otthonról dolgozok, máskor pedig lakáson kívül vagyok produktívabb – legyen az egy terasz, egy tengerpart, vagy egy vonat fedélzete. Egy „bázison” legalább 1 hónapot eltöltök és felfedezem a környéket. Vágyom a mozgalmas életre, de a stabilitásra is, ezekkel az 1-2 hónapos blokkokkal mind a kettőt megkapom jelenleg.
Most éppen itthon vagy. Milyen időközönként jössz haza és mi lesz a következő úticélod?
Szeretek új helyeket felfedezni, de nem zárkózom el tőle, hogy olyan helyre térjek vissza, ahol már jártam, most visszajöttem Dél-Olaszországa, ahol már töltöttem másfél hónapot tavaly és jól éreztem magam a téli időszakban. Már akkor volt egy gondolatom, hogy ide vissza szeretnék jönni nyáron, azért is, mert van most olyan munkám, amivel sokkal könnyebben haladok, hogyha olasz területen vagyok.
Van néhány úticél a fejemben, ahova szeretnék eljutni, de abszolút a déli régiókban gondolkodom, mert nem szeretem a hideget, így az északi országok inkább csak kirándulásként jöhetnek szóba. Nem tervezek nagyon előre, általában a következő lépésig gondolkodom, időközben pedig tisztulnak a továbbiak is. Egy-egy utazás között szeretek hazatérni, bekapcsolódni az otthoni életbe, időt tölteni a családommal és a barátaimmal.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni a saját online vállalkozásukba vagy esetleg a digitális nomád életmód felé kacsingatnak? Mi az, amit mindenképpen tudniuk kell ahhoz, hogy elinduljanak?
A kezdéshez jó, ha van egy cél a megbízások jellegét illetően: miben vagy jó, mi az, amit szívesen csinálnál, ki az, akivel tudjátok segíteni egymást. Ha kialakul egy ilyen kör, az ad egy jó adag motivációt és magabiztosságot. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem szabad elzárkózni valamitől csak azért, mert elsőre idegennek vagy újnak tűnik (szaktudást, speciális képzést nem igénylő feladatokra gondolok). Ha van egy olyan szektor, mint nekem az építőipar, akkor attól, hogy maga a szektor új, még lehetnek az embernek olyan kompetenciái, amivel szaktudás nélkül is helyt fog állni. Ha megvan az őszinte kommunikáció és a másik féltől megkapod a bizalmat, mi baj lehet? Nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni, lehet, hogy időközben kiderül, hogy nem működik a dolog. Még ez is jobb, mint utólag azon bánkódni, hogy mi lett volna, ha.
A megfelelő tanácsadók szerintem nagyon sokat tudnak segíteni egy-egy döntéshelyzetben vagy bizonytalan pillanatban. Az ember kap hideget-meleget, amikor ki szeretne törni egy megszokott, a többség által elfogadottnak és „normálisnak” tartott rendszerből, ezek a vélemények sokszor a komfortzónából érkeznek, de itt olyan tanácsadókra van szükség, akik látnak a komfortzónán túl és hisznek is benne.
Ágival kétszer konzultáltam, először még alkalmazotti létem alatt, aztán pedig már szabadúszóként, a következő szintlépésem előtt.
Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az ember nyitott szemmel járjon, a közösségi média nagyon jó dolgokra is használható, és a lehetőség tényleg bármilyen irányból jöhet, én is tapasztaltam.
Illetve talán klisének hangzik, de: a hídon csak akkor tudsz átmenni, ha odaértél. A legtöbb félelem és agyalás gondolati síkon születik és ott is marad, mire ténylegesen odaér az ember már nem is lesz akadály vagy probléma, de talán még kérdés sem. Szerintem sokszor hajlamosak vagyunk ebbe a csapdába esni és elkezdünk nem létező akadályokkal harcolni.
