Eszterrel idén tavasszal találkoztam először személyesen, amikor mindketten részt vettünk a Virtuális Irodaház VA találkozóján. Már akkor magával ragadott a lendülete, a határozottsága és feltűnt, hogy az asztalunknál ülő – a virtuális asszisztenciával még csak most ismerkedő – „újoncokat” szinte azonnal a szárnyai alá vette, így örömmel vártam a vele való interjút.
A jó hangulatú beszélgetés közben nemcsak az ő vállalkozói útjáról esett szó, hanem egy komoly, bennünket, nőket érintő téma is előtérbe került, melyet Eszter különösen fontosnak tart, és amit üzenetként is megfogalmazott számunkra.
Emlékszem Eszter, a találkozón mesélted, hogy édesapád nyomdokaiba lépve kezdted meg tanulmányaidat a jogi egyetemen, de aztán az egyetem alatt világossá vált, hogy mégsem ezzel szeretnél foglalkozni.
Valóban, édesapám jogászként, majd cégvezetőként dolgozott, ami számomra kellően izgalmasnak és érdekesnek tűnt, így semmilyen bizonytalanságom nem volt a pályaválasztáskor. Nyelvtanulás céljából középiskola alatt egy ideig az USA-ban éltem, ott is érettségiztem, és amikor hazajöttem, egy véletlen folytán kiderült, hogy nemhogy nem szükséges tovább a magyar gimi harmadik évfolyamába járnom, de abban az évben érettségizek és felvételizem is. Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy a jogi kart célzom meg; ahogy pár év múlva az is egyre tisztábban látszott az ügyvédi irodákban zajló nyári gyakornokoskodások után, hogy nem ezt szeretném majd igazából csinálni.
Aztán a jogi diploma megszerzése után közgazdász végzettséget szereztél, és ha jól tudom kulturális menedzser is vagy.
Igen, a további tanulmányaimat már munka mellett végeztem, először a Corvinuson másoddiplomaként a közgázt. Épp egy amerikai biztosítónál dolgoztam, munka mellett strapás volt nagyon a tanulás, emlékszem, hogy egy brókertalálkozóról hazafelé tartva a piros lámpánál elaludtam a kocsiban, annyira fáradt voltam. Minden héten a péntek és a szombat sulis nap volt, sakkoztam a szabadságaimmal, hogy minden beférjen, de ezt mindenki ismeri, aki munka mellett tanul.
A kulturális menedzser szak a MOME-nek egy akkor egész újnak számító képzése volt. Mindig is szerettem volna művészettörténetet tanulni, de arra már esély sem volt, hogy ezt nappali képzésen végezzem el 29 évesen, így ez egyfajta ráadás volt, ami már csak örömtanulásról szólt. A tanulás egyébként mindig könnyedén ment, úgy igazán először a jogi felvételire kellett készülnöm, addig elég volt, ha az órákon figyeltem.
Jogász, közgazdász és kulturális menedzser végzettséged van, dolgoztál és éltél az Egyesült Államokban, Franciaországban, több nyelven beszélsz, főállásban egy nemzetközi lapterjesztéssel foglalkozó céget irányítasz. Nemrég mégis gondoltál egyet és a főállásod mellet elindítottad a virtuális asszisztens vállalkozásodat. Hogyan jött ennek a gondolata, mi motivált, hogy belevágj, hiszen nálad nem volt szó kiégésről vagy karrierváltási szándékról?
Élvezem a főállásomat, viszont 12 éve csinálom és vágytam valamiféle újdonságra azon túl, hogy nekem mindig fontos volt, hogy több lábon álljak. A Covid hozott egyfajta finomhangolást a munkafolyamatokban, amit ezzel a csapattal azóta is nagyon jól tudunk működtetni, így amikor jött egy olyan magánéleti változás, ami által kellő mennyiségű időm szabadult fel – és a gyerekek is nagyobbak voltak -, megragadtam az alkalmat és belevágtam valami másba, ez lett a virtuális asszisztencia.
Azon munkakörökben, ahol ez kivitelezhető, szerintem a jövőben egyre inkább projekt alapon, megbízási jogviszonnyal fogunk dolgozni, hiszen egyre kevesebb cég engedheti meg magának hullámzó feladatmennyiség esetén azt, hogy állományban tartsanak valakit. Abban is maximálisan hiszek, hogy a virtuális asszisztencia ennek egy kiváló iskolapéldája.
Ez a fajta munkajelleg olyan változatosságot jelent, amiben szerintem sokkal kevésbé rizikós, hogy kiég az ember, mert egyszerűen olyan ügyfelekkel dolgozol egy idő után, akikkel tényleg megvan a kémia, változatos munkáid vannak, így jóval kevésbé érzed magad mókuskerékben, mint munkavállalóként éreznéd. Élvezem, hogy változatos feladataim vannak és sok, számomra új területre lesz rálátásom.
Bátran kijelenthető, hogy a VA vállalkozásodat rövid idő alatt vitted sikerre és olyan ügyfelekkel dolgozol együtt, akik számára a munkád mára nélkülözhetetlenné vált. Mi a titok, mit tanácsolsz azoknak, akik most tervezik a virtuális asszisztens vállalkozásuk elindítását?
Szerintem egy jó virtuális asszisztens előbb-utóbb tényleg nélkülözhetetlen „jobbkézzé” válik. Ez független attól, hogy ki az ügyfeled, milyen az ügyfélköröd, vagy milyen szegmensben dolgozol, ha elégedettek veled, akkor a kezdeti megelőlegezett bizalom gyorsan megérdemelt bizalommá és kölcsönösen lojális, diszkrét munkakapcsolattá válik.
Nem sajnálom az időt arra, ami azt igényli, hogy képben legyek az összefüggésekkel. Figyelem a gazdasági híreket, a közéletet, képben vagyok a piaci szereplőkkel, a gazdasági életben történő eseményekkel, figyelem a LinkedInt, igyekszem alapos és felkészült lenni. Az ügyfélköröm a gazdasági életnek a krémje, olyan cégek, politikai agytrösztként dolgozók, felsővezetői tanácsadók, akikkel szerintem azért működik így az együttműködésünk, mert érzik rajtam, hogy tájékozott vagyok abban a világban, ahol ők mozognak.
Mit tanácsolok azoknak, akik most terveznek virtuális asszisztens vállalkozást indítani? Sok szempontból egyre könnyebb útjuk van, mert egyre ismertebb ez a terület, már kevesebb időt, energiát kell szánni az edukálásra, hogy miért lehet a fejlődésnek egy következő lépcsőfoka az, ha a vállalkozások delegálják a munkát, ha kiszervezik a feladatokat.
Ugyanakkor megvan annak a hátulütője is, hogy egyre többen ismerik ezt a területet, mert sok a kókler, akik azt gondolják, hogy egy netes előfizetéssel, laptoppal home office-ból dolgozva majd ömlenek a megbízások – ez azért egy sokkal összetettebb dolog ennél.
Éppen ezért fontosnak tartom a képzésen való részvételt. Alaposan körbejártam a témát, amikor a virtuális asszisztenciába belevágtam és egyértelmű volt, hogy Ági képzése az, amit érdemes elvégezni. Múltkor egy zárt üzleti csoportban valaki azt írta, hogy meglévő diploma esetén mi szüksége lehet egy ilyen képzésre. Ez egy sokrétű terület, ami számtalan dolgot összefog, kezdve a vállalkozói attitűdtől és szolgáltatási palettától az ügyfélszerzésig. Számomra fontos volt, hogy a képzés után biztosan nem lesznek szürke foltok, nem lesz olyan terület, amire ne lenne rálátásom.
Ami elkerülhetetlen: tudni kell, mit várnak a megrendelők. Fontos megfogalmazni azt, hogy Te milyen problémájukra tudsz megoldást nyújtani, ezt fontos tisztán látni. Nagyon sokan azt gondolják, hogyha ők általános adminisztrációs feladatokban tudnak valakinek segíteni, az nem lesz elég, és létkérdés specializálódni. Valóban, ez gyakran segít, gyorsabban fel tudsz építeni egy ügyfélkört. Ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy a virtuális asszisztencia egy klasszikus „jobbkéz” feladatkör, és nagyon sokakat elrémiszt, hogy egyáltalán tudnak-e ők olyan dolgot szolgáltatni, amire van kereslet. A VA-k döntő többsége a klasszikus „jobbkéz” típusú feladatokból él, így nem kérdés, hogy van ennek létjogosultsága. Emiatt is nagy hiba összetéveszteni ezt például a grafikusi, a szövegírói feladatokkal, meg olyan speciális területtel, mint a marketing, amiket sokan a VA feladatokhoz tartózónak gondolnak. Ezek egyike sem az, ez hab a tortán, és nagyon sokan szuper szolgáltatást tudnának nyújtani, ha tisztában lennének azzal, hogy elégséges, amit ők tudnak. Meg kell találni hozzá a megfelelő ügyfélkört, és akkor működik a dolog, aztán már úgyis azon múlik minden, hogy a minőségi szolgáltatás fog minőségi ügyfélkört vonzani.
Vannak olyan, akár alapnak is tekinthető asszisztensi feladatok, amiket nem vállalnék. Nem a szívem csücske az Excel, mindig volt rá emberem, aki megcsinálta. Ugyanez a Powerpoint, a szöveget szuperül megírom, de a vizuális megjelenésen ügyködni nem az én világom. A Canva a másik, nem bírom a sok opciót, holott rengeteg ember nagyon élvezi, szinte kikapcsolódásként éli meg az ezzel való munkát. Szóval, akit az rémít el, hogy mi mindenhez nem ért, tessék, én ezt mind vállalom, mégis elég jól el vagyok látva megbízásokkal.😉
Az idei évem egyik legfontosabb könyvélménye egy idén megjelent üzleti- és családregény, a Dreher-szimfónia, amit szívből ajánlok mindenkinek, fantasztikus olvasmány. Szerepelt benne egy ars poetica, amivel mélységesen egyetértek, miszerint az üzletben milyen hozzáállás a követendő : „A vevőd érezze azt, hogy kicsit többet kapott, mint amennyit kért, és kevesebbet fizetett, mint amennyit szánt rá. Csak Te tudd, hogy mindkettőben téved, és tégy meg mindent, hogy ne érezzen csalódást.”
Ahogy hallgatlak, azt hiszem, minden vállalkozótársam nevében mondhatom, hogy ilyen partneri együttműködésekre vágyunk.
Úgy gondolom, ha nekem sikerült, akkor bárki másnak is sikerülhet. Van néhány dolog, amit sorvezetőként érdemes betartani és akkor azon az úton megy az ember, hogy ezt vissza fogja kapni a másik oldalról.
Induláskor, vagyis tavaly ősszel az összes környékbéli vállalkozónak írtam egy bemutatkozó rövid e-mailt nagyjából testreszabottan, hogy ki vagyok, és mit csinálok. Akadt köztük, aki fél évvel később reagált az e-mailemre, amikor nekem már alig volt kapacitásom. Nem felejtette el a levelem, félretette, hogyha szüksége lesz majd rám, akkor jelentkezik. Éppen még belefért volna utolsó ügyfélként, de amikor elkezdtünk egyeztetni arról, hogy milyen feladatok lennének, kiderült, hogy sokkal több a munka, mint amire kapacitásom lenne, és ez már kitenne egy négyórás, mindennapos asszisztenst, így VA-ként én drága lennék nekik. Olyan hálásak voltak ezért a visszajelzésért és őszinte véleményért, azt mondták, hogy nagyon köszönik a korrektséget és biztosak benne, hogy dolgozunk még együtt.
Igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, amik építenek és olyan emberekkel körbevenni magam, akikkel jó lenni, és akiktől tanulhatok, az ügyfeleimet is ez alapján választom. Kivétel nélkül értékes, okos emberek, akik fontos ügyeket képviselnek, értéket teremtenek és őszintén örülök, ha a háttérből hozzájárulok ahhoz, hogy könnyebb legyen az életük. Az én életemben az a luxus, hogy megválogathatom, kivel szeretnék együtt dolgozni, ezt a választási szabadságot is megadja a megbízotti lét azon túl, hogy megkapom azt a fajta elismerést, megbecsülést, amire mindenki vágyik. Az ügyfeleim is érzik rajtam, hogy a tudásom legjavát adom, cserébe megbecsülést kapok, azon túl, hogy a határaimat is tiszteletben tartják. Amikor például szabadságon vagyok, azt tiszteletben tartják, és csak vészhelyzetben keresnek, szóval ez nagyon-nagyon jól működik.
Nemrég egy új lehetőség is megtalált, idén nyár eleje óta segíted a Virtuális Irodaház berkein belül Szabó Ágnes munkáját és már hozzád is tudnak az érdeklődők konzultációs időpontot foglalni. Mi volt az első gondolatod, amikor Ági ezzel az ötlettel megkeresett?
Ez egy nagyon vicces story. Láttam, hogy Ági kiírt egy posztot, miszerint keres ilyen jellegű feladatra embert maga mellé. Azt gondoltam, izgalmas lehet, de én nem vagyok erre kvalifikált. Volt valami kommunikálás a csoportban pár nappal később egy másik témáról, amihez kommenteltem valamit, utána elmentem moziba – az egyik legnagyobb énidőm az, hogy egyedül járok moziba késő délután -, és amikor kijöttem, láttam, hogy a Messengeren vár egy hangüzenet Ágitól. Mielőtt meghallgattam, az futott át az agyamon, hogy mintha írtam volna valami olyat, hogy „szarakodni”, vagy valami hasonló kifejezést és most fog engem leoltani azért, hogy moderáljam a stílust, mert ez ebben a csoportban nem fér bele. Szóval nem kevés szorongással nyomtam a lejátszás gombra, és képzeld, arról beszélt, hogy kiírt egy ilyen posztot pár napja, és azt látja, hogy nem reagáltam és nem is kommenteltem rá, de nagyon szeretné, hogy ezt legalább átgondoljam. Elhiszi, hogyha nincs erre időm vagy kapacitásom, teljesen megérti, de mennyire örülne annak, ha egyáltalán átgondolnám.
Így kezdődött az egész dolog. Természetesen a teljes elképedést követően egy nagy naná! volt részemről a válasz, de még akkor is azt gondoltam, hogy ez három-négy emberrel zajlik majd egy csapatként, ahol én leszek az egyik résztvevő. Jött egy élő VA találkozó, amikor is kiderült, hogy Ági csak bennem gondolkodik, nna, akkor tényleg elbizonytalanodtam, hogy ez nem fog menni. Ági pedig mondta, hogy de igen, higgyem el, össze fogjuk ezt hozni, próbáljuk meg, az elején akkor úgy, hogy ketten csináljuk, és ketten leszünk benne a konzultációkban.
Fantasztikus elismerés volt számomra, hogy rám gondolt, meg is kérdeztem tőle, hogy miért pont én, nem értettem, mivel hívtam fel magamra a figyelmét. Az volt a válasz, hogy ugyanazokat az értékeket vallom, és ugyanolyan módon kommunikálom ezt, ahogy ő maga tenné. Nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkodunk az üzleti etikát illetően is, adott esetben ugyanúgy fejezzük ki magunkat.
A feladat egyértelműen testhezálló, hogy érzed magad ebben a szerepben?
Amilyen véletlenül talált meg ez feladat, és a kezdeti „mi lesz ebből?” hitetlenkedésből most ott tartunk, elképesztően élvezem, hogy ilyen módon is lehet segíteni másoknak! Áginak erre rendkívül jó érzéke van, már akkor tudja, hogy képes vagy rá, amikor Te magadról még nem feltétlenül gondolnád. Még mindig meglep, hogy olyan sokan azt gondolják, hogy számomra ez egyértelműen testhezálló feladat.
Képzeld el, pont a tegnapi találkozón (megj. – az október 4-i Virtuális Irodaház VA találkozóján – a szerk.) az egyik virtuális asszisztens lány, akivel egy asztalnál ültem, odajött hozzám a találkozó végén, és azt mondta: „Eszter, neked előadásokat kellene tartani. Sok jó dolgot mondtál.” Szóval belefutok ilyenekbe, ami nagyon jól esik!
Klisének hangzik, de tényleg nagyon fontosnak tartom segíteni a nőket. Abban, hogy legyenek merészek és merjenek váltani vagy változtatni az életükön a munka területén, a magánéleten túl, hogy meglegyen a munka-magánélet egyensúlya. Mindig egy olyan képet látok magam előtt, hogyha valaki belevág és sikeres lesz a vállalkozásában, akkor eggyel kevesebb olyan nő rohan az utcán, aki reggel elsőként viszi és utolsóként hozza a gyerekét az oviból – egy ilyen lépés az egész család életét, dinamikáját megváltoztatja.
Meghatározó motivációm, hogy másoknak is mutatunk egy olyan utat, amivel élhetőbbek lehetnek a mindennapok. Szerintem nem árulunk zsákbamacskát Ágival, ez egy melós dolog, az első időszak abszolút, pláne főállás vagy pici gyerekek mellől, és ahogy mondani szokták, a sikernek nem titka, hanem ára van.
Vannak a konzultációra jelentkezők között olyanok, akik pl. a határmentén élnek, kisgyerekekkel, ezeknek a nőknek nincs más munkalehetőségük, szóval ez gyakran egy kényszer szülte út. Ugyanakkor elképesztően tudnak teljesíteni azok, akik mögött nincs egy biztonsági háló, és muszáj, hogy kihozzanak valamit belőle, ők pontosan tudják, hogy ezt nem lehet langyos víz módjára csinálni. Egyszerűen a kényszer megoldja, hogy beleteszik magukat és hozzák aztán azokat az eredményeket, amiket várnak, és annyira jó hallani, hogy „képzeld, megvan az első ügyfelem”.
Szóval, ha egy dolgot megfogalmazhatnék útravalóul: higgyenek a nők magukban és abban, hogy az anyagi függetlenség megvalósítható. Ez nem egy MLM-szerű megoldás, sok befektetett időt és energiát, alkalmazkodást, akár tanulást is igényel, de megvalósítható. Nem az alkalmazotti lét az egyetlen út, nem kell függeni a munkáltatótól, sőt, házastárstól sem. Akinek fontos, hogy ne legyen kiszolgáltatott amiatt, hogy a férje keresi a pénzt, az egy ilyen online vállalkozással a saját kezébe tudja venni a megélhetést, el tudja tartani magát és a gyerekeket. Ez a fajta függetlenség pedig sokkal szabadabb döntéseket tud jelenteni a későbbiek során.
Sajnos sokan nem kapják meg azt a fajta hátteret és támogatást, ami segítené egy-egy merészebbnek tűnő döntés meghozatalát. Élénk emlékem, hogy hozzám Apukám kicsiként lehajolt, amikor elszontyolodva mondtam neki, hogy mindenki más véleményen volt egy adott helyzetben, mint amit én gondoltam. Ő pedig azt mondta erre: „Nem baj, ha mindenki mást gondol, attól még lehet, hogy neked van igazad.” Egy ilyen indítás ad egy olyan meggyőződést, miszerint valid amit gondolsz, amit képviselsz, ami a későbbiekben bátrabbá tesz és megkönnyíti a döntéseket.
Hogyan kell elképzelni a közös munkát, amikor Ági szakmai támogatásával felkészülsz egy konzultációra?
Először akkor találkozom a konzultációra jelentkezőkkel, amikor Aida átküldi nekem a Calendlybe beérkezett foglalást egy adott időpontra, illetve ő küldi ki a kérdőívet a jelentkezőknek, majd a kitöltött kérdőívet Áginak és nekem. Miután mindketten átolvastuk, feldolgoztuk a kérdőívet, megvan a saját gondolatunk a jelentkezővel kapcsolatban, akkor megbeszéljük, melyikünk mit gondol, és mivel mindkettőnk szempontjait figyelembe vesszük, így ez egy igazi csapatmunka. Igazából kettőnk útmutatását kapja az, aki a konzultációra jelentkezik. Ezután lezajlik a konzultáció, én pedig mindig beszámolok Áginak, hogy mi volt a végén, mit gondolok, célba ért-e az iránymutatásunk, tanácsunk.
Azért is jó a konzultáció, mert a saját helyzetét az ember gyakran szemellenzővel látja, nem veszi észre az evidens összefüggéseket sem, mert annyira benne pörög, nem tud hátrébb lépni egy lépéssel, így nem jönnek a néha nagyon is nyilvánvaló irányok. Előfordul az is, hogy menet közben kiderül, valakinek nem is a virtuális asszisztencia a hívószava, és van olyan feladat, amit sokkal szívesebben csinálna. Van egy olyan kérdés a kérdőívben, hogy mit csinálnál, mivel töltenéd az időd, ha nem fizetnének érte, gyakran kibukik olyankor, hogy mi az, ami igazából őt tölti, ha pedig az nagyon eltérő, de összehozható belőle egy megélhetés, akkor abba az irányba kell menni.
Család, főállás, virtuális asszisztens vállalkozás, mentorálás, nagyon sok szerepben és feladatban kell helyt állnod. Hogyan jut időd minderre és hogyan férsz bele Te magad?
Nagyon élvezem a pörgést, alapból olyan alkat vagyok, aki szereti, ha sok mindennel foglalkozik, de valóban feszes az időbeosztásom és nincsenek üresjárataim, a hatékonyság a középső nevem.😉
Van, amikor este is sokáig dolgozom, cserébe viszont előfordul, hogy napközben elmegyek például egy TRX edzésre. Szóval ez egy ilyen jut is, marad is dolog, relatív szabadságom van benne. A fő drukkerem és a támogatóm a férjem, nélküle ez nem működne. Az is fontos, hogyha pihenek, akkor viszont nagyon pihenek. Májusban például két hétre elutaztunk, akkor én tényleg kikapcsolok, nem viszek laptopot.
Mi az, ami pihenésként, kikapcsolódásként jöhet? Kultúra, színház, mozi, kiállítások. Erdő, a kiskertemben a veteményes, szeretem a saját paradicsomomat enni, tegnap este is vacsorához vágtam egy kis petrezselymet. Utazás bárhová és bármikor, de iskolás gyerekek mellett az iskolaidőhöz kell igazodnunk, ez ilyen szempontból nehézkesebb, ezért előfordul, hogy egyedül utazom. Azt gondolom, hogy az élet egy rövid utazás, a legfontosabb az lenne, hogy élvezzük, amíg lehet.
